Íme egy újabb szerelmes kedvenc – jöjjön Apostol – Egyetlen szív című dala
A Föld, a magányos Föld jelre vár,
Olyan régen egyedül suhan,
Fönn csillagok ragyognak,
de éjfekete minden ablak,
s mind zárva van.
A csönd, a magányos csönd jelre vár,
Olyan régen sötétben suhan,
De minden csöndben dal van,
És minden dalban egy szál dallam sír hangtalan.
(‘Refrén’)
Egyetlen szív kell csak nekem,
Egy messziről dobbanó néma jel,
Egyetlen szó, egy halk “igen”,
Amit egy magányos csillag üzen.
E fény, ezt a messzi fényt keresem,
átkelek a némaság vizén,
s ha itt a közelemben
megkeres és meglel engem,
csillag a csillagot,
mert Ő is jelt adott,
s mint én felragyog.
(‘Refrén’)
Egyetlen szív kell csak nekem,
Egy messziről dobbanó néma jel,
Egyetlen szó, egy halk “igen”,
Amit egy magányos csillag üzen.
Hallgassuk meg az Apostol – Egyetlen szív előadását.
