Jöjjön egy nagyszerű duett. íme Kulka János és Szulák Andrea: C’est La Vie.
Összejöttünk. Nagy eset.
Csak összehozta ezt a véletlen.
Nahát, szép kis baleset,
Hogy éppen én, na és, hogy éppen te…
Váratlanul a sors így fordult.
De jó, hogy ez nem rajtunk múlt!
Összejöttünk, Te meg én.
Ki mondta azt, hogy ilyen nem volt még?!
Nem nagy ügy, csak te meg én.
Mi lenne, hogyha mondjuk elhinnénk:
Túlélhető az elmúlt idő?
Ne félj, soha nincs túl késő!
Várjuk a véleményed
