Meződi József felesége Alice gyermekkora óta dolgozik a vendéglátásban. Egész életében tanulja és tanítja a szakmát.
1956-ban a szülei által bérelt Paksi Halászcsárdában sámlin állt a pult mögött, és csapolta a sört, mérte a bort. A Pakson tanult ízeket máig nem feledve egyszer egy évben még most is a fazekak mögé áll, hogy elkészítse a törzsvendégeknek a karácsonyi halászlét, a töltött káposztát és a libamájas fasírtot.
A fővárosba visszakerülve, dolgozott a Fővárosi Tanács Észak-Budai Vendéglátó Vállalatnál és a Hungária Szálloda-Étterem Vállalat több egységében: a Moszkva téri Trombitásban, Óbudán a régi Síposban, a Royal szállóban, a balatonfüredi Marina szállóban, és az akkori NDK-ban is. A tabáni Kakasban már üzletvezető-helyettes. Volt pultos, felszolgáló, szakács, szerződéses üzletvezető; az elmúlt harminc évben egyéni és társas vállalkozó, az utóbbi három évtizedben pedig tulajdonos-üzletvezető. A leghíresebb a Kisbuda Vendéglő volt, Buda közkedvelt művészkocsmája.
Innen kétfelé ágazott az út: az óbudai Hörpintő kocsmából egy elegáns, század eleji polgári hangulatot idéző éttermet hozott létre, ez lett a Kisbuda Gyöngye. A Ságvári Ifjúsági Presszóból pedig a családias Remiz Kávéházat és Éttermet álmodta meg férjével, Meződi Józseffel közösen. Folyamatosan adja át a családi vállalkozást a második generációnak.
Szakmai hitvallása: úgy kell alkalmazkodni a változó világhoz, hogy megőrizzék egyéniségüket, és azokat a hagyományokat, amelyeket megőrzésre méltónak ítélnek a vendégek.
