Jöjjön Horváth Tamás és Raul: Őrizd meg dala.
Tomi:
Annyira jó érzés azt tudni, hogy mellettem vagy.
Érjen bármi, lehet akárki, te erősebb vagy,
de nem értem miért kell ezt?
Nem akarom egyedül, ez most egy teszt?
Veled jobb, veled kevesebb a terhem,
a felelősséget nem egyedül cipeltem,
és mégis elküldesz.
Ez nekem majd jót tesz?
A távolság köztünk megesz.
Én nem hiszem el ezt.
Nem akarok bele-belegondolni!
Nem akarom átfontolni!
Tudom azt, hogy mire vagyok képes!
Megteszem magamért, és érted!
Refrén:
Igen, én is voltam már egyedül.
Tudom milyen érzés mikor a Boldogság kikerül,
De neked, kell lépned!
Nem falhat fel téged, a magány!
Ne engedd!
Lelkedet, őrizd meg!
Raul:
Padlón vagyok, már az elején.
Mert tudom azt, hogy nincsen már Te meg én!
Utat mutat nekem a múlt és a figyelem,
Megtudnék élni egy lakatlan szigeten.
Eltörni nem kell már több poharat,
Ahhoz, hogy megfoghasd nekem a kezemet.
Nem tudok kitalálni semmi okosat,
És már az ideg elvette az eszemet!
Mellettem van, de mikor? MERT MOST NEM!
Mindent felnagyít, miközben egy porszem.
De kitakarítom a kapcsolatunkat,
Tőlem már nem szabadulhatsz!
Bele-bele-belemutogatott mindenbe,
Képes vagyok rá, Ő hitt benne.
Meglepetés, mint a Kinderben,
De láttam, hogy csak színlelte!
Refrén.
TomiRaul:
Annyira fáj most ez az érzés,
Nem tudom tartani egyedül a lépést!
Nélküled nem bírom ezt a nyomást!
Megkérhettél volna erre mást!
