Íme egy újabb szerelmes kedvenc – jöjjön Juniker – Vajon ki vigyáz rám? című dala
Tekinteted előttem, ahogy rám vártál
Mikor meg láttál, ahogy felém száltál
Ahogy átöleltél szorosan, az illatodat az orromban
Emlékszem mindenre, (csak a szívem volt a torkomban)
Kéklő két szempár, mely bele lát a lelkembe
Angyali kis mosoly, mi olvadást hoz testembe
Az életem is bizonytalan azt súgja a sóhajom
Csak hozzád lennék közel (nincs is már más óhajom)
Bár merre is járok, neved suttogja a szellő
Minden egyes fuvallat énekli, hogy: kell Ő
A szívem, ahogy dobban egy üzenetet diktál
Távol vagy most tőlem, de a szeme előtt itt áll
Egy pillanatnak képe, mi megörökít téged
Egy olyan érzés fogott meg, ami nem érhet már végett
Amióta ismerlek, újra szikra van a szemembe
Ha nem vagy éjjel velem a kezed álmodom a kezembe
Ref:
Nekem te vagy az álom, te vagy a létezés
Te vagy a valóság egy édes felébredés
Nekem te vagy az erő, nincs veled szenvedés
Hidd el, hogy melletted egy élet is túl kevés
Szükségem van rád, elvesznék, ha nem lennél
Érted bár mit megtennék, a távolba is elmennék
De ha te is eltűnnél, megszűnne a szivárvány
Ha nem leszel mellettem, vajon ki vigyáz rám?
Egyszer Rém álmot láttam, hogy te mással voltál
Más ölelt meg téged, felém sem szóltál
Rém álmot láttam, melytől vérzett a szívem
Zokogott a lelkem, sápadt lett a színem
Rém álmot láttam, zuhantam a mélybe és
Nem voltál mellettem azt hittem ez téved és
De nem jött felébredés, az agyamban kétkedés
A neved szívbe égett és lüktet a késztetés
Hogy rád gondoljak mindig, hogy sóhajtsam neved
Hogy veled legyek most is, megfoghassam kezed
Hogy öleljelek újra, veled biztonságban legyek
Együtt nincs előttünk akadály, se sziklák, se hegyek
Érzem azt, hogy fontos vagy, érzem azt, hogy kellesz
Nem kell, ide jelmez minden sorom most leleplez
Nekem te lettél az álmom egy útmutató lábnyom
Nekem te vagy a festő, és az életem egy vászon
