Íme egy újabb szerelmes kedvenc – jöjjön Magna Cum Laude: Te légy most című dala
Domboldalán hanyatt fekve napos reggel,
Senki se zavar, karunkon nincsen vekker.
Csak mi és a tücskök együtt ciripelünk,
Míg mások keményen dolgoznak mi boldogan éhezünk.
Refr. 2x: Csak te légy most karomban kincsem,
Aludj el nyugodtan, nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk.
Csak a szél fésüli bozontos hajkoronánk,
De fentről valaki a Nap sugarait szórja ránk.
S a pitypangokról lefújt ejtőernyősök
Ők a mi katonáink, ó az igazi hősök!
Várjuk a véleményed
