“Soha nem gondolkoztam azon, hogy az ellentétek vonzzák egymást mondás érvényes lenne a szüleimre egészen addig, míg most a Ridikül Magazin ezt a kérdést fel nem tette nekem” – mondta a Ridikül Magazinnak Zenthe Ferenc, a neves színész fia.
“Azért volt, amiben különböztek. Papámat nem igazán érdekelték a művészetek. Anyukámmal jártam múzeumba, koncertre, irodalmi estre. Papám soha nem haknizott, őt csak nagyszínpadon vagy filmben láttam én is. Egyszer, még nagyon fiatalon, majdnem felsült egy szavalat közben, egy debreceni nőnapon. Eljutott egy vers második szakaszáig, majd elmondta az ötödiket, mert az jutott eszébe, jött azután a hetedik, majd a harmadik, negyedik versszak, ekkor meghajolt, és kirobogott a színpadról. Soha többet nem lehetett rávenni, hogy nyilvánosan verset mondjon.”
Társaságba szívesen járt
“De társaságba szívesen járt, s ide mindig együtt mentek. Az én gyerek- és ifjúkorom a házibulik korszakára esett; no, nem én buliztam, hanem Anyuék. Színészek, zenészek, táncosok jártak egymás lakására, sokszor hozzánk is, s hajnalig ittak, táncoltak, buliztak. Erről az időszakról mindig az autónk jut eszembe, ugyanis engem is vittek ilyenkor magukkal, s amikor elálmosodtam, kimentem, és befeküdtem a kocsi hátsó ülésére. Azután már csak arra ébredtem, hogy gondos karok ágyba fektetnek otthon. Ha valami azután az éjszakában nem úgy történt, ahogyan illendő lett volna, reggel a Mamám szigorúan ránézett a férjére, és annyit mondott: »Ferenc, azt azért tényleg nem kellett volna.« Ennél durvább veszekedést nem hallottam közöttük Anyukám korai, 1983-ben bekövetkezett haláláig.”
“Most, hogy végiggondolom, csak azt mondhatom, hogy híres Papám és láthatatlan Édesanyám nem volt ellentéte egymásnak. Csak sokban különböztek, s az egyik alárendelte magát a másik mind sikeresebb karrierjének. Mint ez oly sok más családban is megtörténik.”
