Zorán 2011-ben a Nők Lapjának vallott arról, hogy milyen „készen” kapni egy családot. Hogyan küzd meg a szülő az új kapcsolatba „hozott” gyermek ellenállásával – ha van ilyen.
Sztevanovity Zorán
„Már megismerkedésünk elején tudtam, hogy a két saját gyerekem nevelésével szerzett tapasztalatom – ebben a helyzetben – semmire sem lesz elég. Hiszen mindannyian rengeteg olyan esetet ismerünk, amikor az elvált szülők új kapcsolata a „hozott” gyerek ellenállásán bukott meg vagy vált elviselhetetlenné. Tisztában voltam azzal, hogy nálunk is fennállhat ez a veszély, vagyis egyáltalában nem mindegy, hogyan alakul a viszonyunk az akkor három és fél éves Rozival. Én azt a rizikósabbnak mondható stratégiát választottam, hogy nem hajtottam a szeretetére, nem akartam őt mindenáron meghódítani. Hagytam, hogy minden szép lassan alakuljon, hogy az ösztöneire hallgasson, hogy olyannak ismerjen meg, amilyen valójában vagyok – hátha az is elég lesz… Sok-sok tesztelésen kellett átesnem, ha kiszúrtam, ha nem.
Persze tudom, hogy mindezt így utólag már könnyű mondani, de nálunk a „képlet” mégiscsak bevált: én már saját gyerekemként szeretem, és úgy érzem, szeretetem nem maradt viszonzatlan. Természetesen akadtak, akadnak nálunk is szikrázó pillanatok, amikor jól érzékelem az édes szülő teljes kompetenciájának a hiányát, de a mindennapok gyakorlatában valahogy erre is mindig akad megoldás.
“bármilyen komplikált is a helyzet, az igazat kell mondani”
Az egész képhez az is hozzátartozik, hogy közös létünk eleve úgy alakult, hogy ő naponta beszél az édesapjával, vagyis Rozi úgy cseperedik mellettem nagylánnyá, hogy ezt a kettősséget már természetesnek tekinti. Közben látom, hogy időnként neki sem könnyű, de már egyre több benne a bölcsesség, amivel a „hülye felnőtteket” kezelni tudja. Néha persze túllő a célon, de hát tudjuk jól, mi sem vagyunk szentek, ő meg egy igazi kamasz!
Egy biztos, és ezt saját tapasztalatból mások figyelmébe is ajánlom: bármilyen komplikált is a helyzet, az igazat kell mondani, mert ezt ő már nagyon is értékelni tudja. Ez még akkor is így van, ha sokszor ez tűnik a kényelmetlenebb megoldásnak. A gyerekek sokkal jobban értik a helyzeteket, mint azt mi, felnőttek gondolnánk. Tudom, általában is így van ez, de az „elvált” gyerekek ezer, még kifinomultabb csáppal tapogatják le folyamatosan a környezetüket, árgus szemükkel mindent látnak, sőt – ha hazudunk – megszégyenítően átlátnak rajtunk.
Ennyit a „bölcsességekről”! A lényeg: kilenc év elteltével már nyugodtan mondhatom, hogy mi – Barbara, Rozi, Sandra lányom és én – harmonikus, komplett családként működünk. Mindehhez sok szerencse is kellett, ezért gyorsan hozzá teszem: hál’ istennek!” – mesélte Zorán 2011-ben.
