Képes Európa 1992. november 27.-ei számában Zorán a Híres férfiak titkai rovatban nyilatkozott.
– A popzenészekre különösen ragadnak a nők. Miért?
– Talán azért, mert azonosítanak bennünket a dalaink szövegével. Mintha a saját magunk vallomásait adnánk elő a színpadon. Ha például egy szomorú szerelemről énekelek, sok lány úgy érzi: helyette szólok, sorstársak vagyunk.
– Csakhogy ez a valóságban távolról sincs így, hiszen derűs, kiegyensúlyozott házasságban él. A múlt azonban megér egy misét: kevés zenész mondhatja el magáról, hogy olyan viharos magánélete volt, mint Zoránnak…
– Ezt soha nem is tagadtam. Csakhogy az én esetemben viharosságon nem botrányos és gusztustalan ügyeket kell érteni. A Metró rajongótáborába kivételesen szép lányok tartoztak, akik közül sokan fülig szerelmesek is voltak belénk. Tény, hogy voltak vidéki koncertturnék, ahol egy-egy buli után „elszabadult a pokol.” Farizeus lennék, ha ezt letagadnám, de hát ez volt a féktelen és bohó ifjúság… Arra viszont mindvégig gondosan ügyeltem, hogy sose váljak nevetségessé se én, se az a lány, aki éppen velem futott. Távolról sem voltam szent, de mindig szerettem megadni a módját a dolgoknak. Legtöbbjükkel baráti viszonyban maradtam, ma is gyakran felhívnak. Tanácsot kérnek, vagy csak beszélgetni szeretnének velem. Amire büszke vagyok: ma érett nőként is azt mondják, szép volt, és egy pillanatra sem bánták meg, hogy hosszabb-rövidebb kapcsolatuk volt velem.
