Hofi Géza – Ne sírj, kislány

Hirdetés

Még nem is éltem, amikor Pesten akadt egy híres dal,
Mit minden este, együtt daloltak százszor a prímással,
Hegedűn sírták, nagybőgőn húzták gyöngéden a dallamát,
Más lett azóta, de ez a nóta miköztünk él tovább.

Ne sírj kislány minden május tovaszáll.
Nem tér vissza ami elmúlt, soha már.
Hogyha halkan jön az alkony,
Ne várj rám a Duna parton,
Kicsi lány, csacsi kislány.

Ne sírj kislány, felejtsd el a nevemet.
Nézd, az öreg Citadella kinevet.
Lesz majd más, ki szeret téged,
Hidd el kislány, ez az élet,
Rohanó, suhanó szó.

Más lett a módi és a valódi búcsú is másmilyen,
Fogytán a líra az utcán sírva nem jár már senki sem,
De azért néha van olyan téma, amely a lelkünkbe tép,
És ez a dallam besurran halkan szívünkbe néha még.

Ne sírj kislány minden május tovaszáll.
Nem tér vissza ami elmúlt, soha már.
Hogyha halkan jön az alkony,
Ne várj rám a Duna parton,
Kicsi lány, csacsi kislány.

Ne sírj kislány, felejtsd el a nevemet.
Nézd, az öreg Citadella kinevet.
Lesz majd más, ki szeret téged,
Hidd el kislány, ez az élet,
Rohanó, suhanó szó.

Várjuk a véleményed
Hirdetés