in

Kosztolányi Dezső: Hitves

Hirdetés

Jöjjön Kosztolányi Dezső: Hitves verse.

Még hozzád vágyik egyre e beteg szív
és úgy követlek, mint sötét detektív,
a pesti utcán, a budai lankán,
kedves Ilonkám.

De egyre jobban szállnak már az évek,
fáradt szemünk a semmiségbe réved
és ami jön, az oly hűs és komorló,
mint a koporsó.

Az arcodon is feltűn néha-néha
a fönség és gyász reszkető árnyéka
s életre buzdítasz, halálra intesz,
mint ama hitves,

ki kőbe vésve áll a sírok ormán
egy anya fájdalmával és mogorván
a sír hálószobáját nézi csendben
s szeme se rebben.

Mondd, mit tudsz erről, mindenek tudója,
nő, kinek egy a szemfedő s a pólya,
titokzatos alvótárs, földi vágyban
s a hideg ágyban.
Rejtélyes, aki immár szomorúnak
mutatod arcod, húga te a búnak,
beszéld el, mi az élet szörnyü titka
és mi a kripta.

Hitetlen én, ki senkibe se hittem,
beléd fogódzom és kérdezlek itten,
hová megyünk mi, élet koszorúsa,
mélyszavu múzsa?

Köszönjük, hogy elolvastad Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet költeményét.

Mi a véleményed Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet írásáról?

Írd meg kommentbe!

The post Kosztolányi Dezső: Hitves appeared first on Meglepetesvers.hu.

Várjuk a véleményed

Szép Ernő: Harapás

Tóth Árpád: Megcsaltalak