Péter Szabó Szilvia – A pillanat illata

Hirdetés

A pillanat illata

Fázós éjszaka, félholt Hold,
csúf nap volt, csak a szél csókolt.
Nem kell más, gyere, érints, égess,
nem kell szó, egy sem jó!

Nem kell mese-mise, “hol nem volt”,
nem kell zene se, ma túl sok szólt!
Élessz fel, szerelem kell édes,
más bolygó, égjen a hó!

Refr.:

Szabadíts, támadj, úgy védj!
A pillanat illata új még…
tedd ide, add oda,
ébredj, hozzád bújnék!

Szabadon-bátran, úgy szép:
a pillanat illata új még…
volt csoda, lesz csoda,
ébredj, hozzád bújnék!

Jégszín éjszaka, forró bor,
álmot jársz, de egy csók kódol.
Válasz nincs, ne remélj, ne kérdezz,
nem kell szó, egy sem jó!

Nem kell mese-mise, “hol nem volt”,
egy túl gyors út köve átkarcolt.
Élessz fel, szerelem kell, édes,
más bolygó, égjen a hó!

Refr. (ism.)

A búbajtól messze szállni,
csókokkal ránk vigyázni,
éj mélyén bőrig ázni,
száz tél dúl, mégse fázni…

A búbajtól messze szállni,
nem baj, ha látja bárki,
tócsák közt táncot járni még!

Várjuk a véleményed
Hirdetés