Zorán: Ezer alakban

Hirdetés

Leejtett szemüveg szilánkjában
Novembert ölelő félhomályban
Égre mutató kiszáradt ágban
Szavakat rejtő némaságban

Gazdátlan kutyák tekintetében
Síró ablakot ringató szélben
Könyvembe préselt naplementében
Biciklin bolyongó csengetésben

Ahogy az időn átrohantam
Elkísértél ezer alakban
Amikor majdnem magam maradtam
Visszatértél ezer alakban

Behunyt szememen átsütő napban
Virrasztó csendet vigyázó falban
Egymásba fonódó félszavakban
Titokban intő kézmozdulatban

Amikor majdnem, majdnem feladtam
Velem voltál ezer alakban
A reményt már-már veszni hagytam
S megtaláltalak önmagamban

Várjuk a véleményed
Hirdetés